A különböző típusú tapéták ma már inkább csak díszítő funkcióval bírnak és a legtöbbünk nem hőszigetelési képessége miatt teszi le voksát egyik, vagy másik tapéta mellett. Évszázadokon át azonban a különböző falburkolatok szigetelési képességei sokszor nagyobb szereppel bírtak, mint azok külső megjelenése. De hogyan is születtek meg az első tapéták?
Papírt falburkolatok készítéséhez a 16. századig nem igazán használtak. Ráadásul Európa nagyipari termelésének 19. századi beindulásáig, a papír, így az abból készült tapéták is, viszonylag drágának számítottak, tehát az ilyen falburkolatok használatát csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Persze ezt megelőzően is készítettek különböző falburkolatokat, tapétákat, azonban ezek alapanyaga általában bőr, bársony, vagy éppen selyem volt. Természetesen az ilyen tapétákkal is csak az arisztokrácia otthonaiban találkozhattunk, mivel a legtöbb ember számára ezek a megfizethetetlen luxus kategóriájába tartoztak.
A 15. és 16. század falburkolatain egyértelműen érezhető a reneszánsz hatása. Ezek legfontosabb alapanyagát ekkoriban a szattyánbőr, illetve olyan drága szövetek képezték, mint a damaszt, a bársony, illetve a brokát. Színek terén főként a világosabbak domináltak, de gyakran megjelent a bordó és az aranya, melyek a felsőbbrendűséget, a hatalmat szimbolizálták. Kedveltek voltak a virágos minták és a szimmetrikusan elhelyezett mór motívumok, de nem voltak ritkák a családok címereivel díszített, vagy éppen hősi történeteket ábrázoló tapéták sem.
A 17. század elejétől a tapéták megjelenésében is a barokk egyre erősebb hatását lehet felfedezni. Az alapanyagok változatlanok maradtak, bár megjelentek az első papír alapú tapéták, azonban a színek és minták esetén olyan változatossággal találkozhatunk, amilyennel korábban még nem. A túldíszítettség és a pompa a barokk egyik legmeghatározóbb stílusjegye, mely a faburkolatokon is megmutatkozott. Erőteljes színek, gazdag, aprólékosan kidolgozott, bonyolult, mégis monumentális hatást keltő mintázatok. Gyakran használtak egymástól lényegesen elütő színeket ugyanazon tapétán, mivel a cél az erős kontrasztos hatás kialakítása volt. Sok esetben a tapétákon nem csak színként jelent meg az arany, hanem valódi arannyal futtatták be azokat. Ez a fényűzés nem csak világi, hanem egyházi körökben is tapasztalható, vagyis nem voltak ritkák a Bibliai ihletésű falburkolatok sem.
A 18. század elejétől a barokk szigorú szimmetrikusságát a rokokó jegyei törték meg. A formák valamivel finomabbak lettek és a leggyakrabban megjelenő motívumokká a különböző kagyló mintázatok váltak, melyek sokszor aszimmetrikus formában helyezkedtek el a tapétán. A fényűzés valódi csúcsának a tapéták terén ekkor a Távol-Keletről származó, kézzel festett, egzotikus motívumoktól hemzsegő falburkolatok számítottak.
A 19. század első felének meghatározó stílusirányzata, mely a tapéták megjelenésében is megmutatkozott, a klasszicizmus volt. Újból visszatértek a szigorúan szimmetrikus minták, de a barokk túldíszítettsége teljesen eltűnt. A leggyakrabban megjelenő motívumok a babérkoszorú és a szimmetrikusan elrendezett oszlopsorok voltak. A 19. század jelentős változást hozott a tapéták világában, hiszen az ipari forradalomnak köszönhetően megindult a papír tömeges termelése, így a papír alapú tapéták is sokkal megfizethetőbbé váltak és a felső tízezer otthonai mellett a polgárság lakásaiban is megjelentek ezen falburkolatok.
A 19. század során a korábbi papírmalmok helyét fokozatosan átvették a papírgyárak, melyek már ipari méretekben voltak képesek előállítani a papírt. Ehhez hozzájött még, hogy a nyomdaipar is jelentős fejlődésen ment át, így a papír alapú tapéták végre az egyszerű középosztály számára is megfizethetővé váltak.Ennek az időszaknak a legmeghatározóbb művészettörténeti korszakai a romantika (Biedermeier), valamint a szecesszió, melyek stílusjegyei a tapétákon is feltűntek. A romantikára jellemzőek voltak a kisebb méretű motívumokkal díszített tapéták, valamint a természet közelségének hangsúlyozása. Ekkor jelentek meg az első tájképeket ábrázoló tapéták is, melyek jól példázzák a romantika természet iránti vágyódását.
A 20. század elejének „tapéta divatjára” leginkább a szecesszió hatott. A tapétákon megjelenő minták erősen stilizáltak, melyek gyakran egyszerű, geometrikus formák. Ezekben a geometrikus mintákban szinte egyáltalán nem találhatunk derékszögeket, mivel a szecesszió főként az íves formákra épített. A színek élénkek, de maximálisan harmonizálnak egymással.
- 20-as, 30-as évek: A szecessziónak azonban nem maradt sok ideje, hogy rányomja bélyegét a tapéták megjelenésére, mivel a tapéták egyre inkább háttérbe szorultak.
- 50-es évek: Újra beköszöntött a tapéták népszerűsége. Az erős urbanizációnak köszönhetően sok helyen az emberek apró alapterületű lakásokba és szobákba kényszerültek, melyeket egy színes tapétával sokkal kellemesebbé lehetett varázsolni. A tapétákon gyakran absztrakt formák jelentek meg, melyek szimmetrikusan ismétlődtek, a színek esetében pedig főleg a pasztell árnyalatok domináltak.
- 60-as évektől a tapéták színei egyre élénkebbé és ezzel egyetemben egyre sötétebbé válnak. A kontrasztosság azonban megmarad és a sötét alapú tapétákon minden esetben világos motívumok kapnak helyet.
- 70-es éveket nyugodtan nevezhetjük a műanyag bevonatú tapéták aranykorának. Egyre népszerűbbé válnak a velúros, a fémes vagy éppen a parafa felületű tapéták. Ezen évtizedből biztos sokan emlékeznek a pálmafás tengerpartokat, őszi erdőket, vagy éppen virágba borult trópusi esőerdőt ábrázoló, a szoba egyik falát teljes egészében beborító, fotó-tapétákra. Az ilyen poszter tapéták napjainkban is nagyon népszerűek, csak a képek témái változtak meg jelentősen.
- 80-as évektől napjainkig: a színek és mintázatok háttérbe szorultak és inkább a texturált felületű tapéták kerültek előtérbe. A 80-as és 90-es években ezen falburkolatok színvilágában újfent a pasztell és világos árnyalatok domináltak. Ez a trend az ezredforduló magasságában változott meg, mikor a retro hatására újból divatba jöttek a mintás, színes és sok esetben sötét alaptónusú tapéták.Bár a retroról, mint lakberendezési stílusirányzatról, korántsem mondhatjuk, hogy eltűnt volna, de az elmúlt évek egyértelműen a barokk stílusú tapétákról szóltak. Erőteljes, sokszor texturált inda és virágminták, élénk, gyakran sötét színek és az arisztokratikus elegancia. Az elmúlt évek tapéta divatjában egyértelműen ezek domináltak.
Legutóbbi hozzászólások